#13.Rész

Sziasztok! Először is nagyon nagyon köszönöm a komikat, a véleményeket, meg persze a feliratkozókat! De tegnap nagyon elvették az írástól a kedvem, ezért is lett ez a rész rövid, ugyanis az e-mail címemre egy nem túl kedves üzenetet hagyott valaki. Nagyon nem részletezném de olyanok voltak benne hogy: "Te nagyon fogyatékos lehetsz ha ilyen sztorit írsz", "Ez elmebetegség", "megszégyeníted az emberiséget", "ásd el magad", ja és a legjobb: "nem vagy méltó arra hogy szeresd a One Directiont".
 Tényleg majdnem ott tartottam, hogy kitörlöm az egész blogot, de erőt vettem magamon, és ennek a kedves valakinek az emailjét töröltem ki.
 És még annyit, hogy nekem ma lett vége a sulinak, és nem tudom mennyi időm lesz írni, sajnos nem olyan sok, de minél hamarabb megpróbálom hozni a kövit!
 /ebben a részben Liam szemszögébe is olvashattok. bocsi hogy rövid, vagy szar rész lett, tényleg!:( /

 Visszamentünk a medencéhez, bementünk a vízbe, de ismét tömérdek mennyiségű ember volt benne. Oda úsztam Liamhez.
 -Liam, ilyet még egyszer ne csinálj.- súgtam a fülébe.
 -Mit baby?
 -Liam! Alice meglátta amikor a vízben csókolóztunk.
 -Bakker.. De ugye más nem látta?
 -Nem tudom, nem hiszem. De nyugi, Ali nem fogja elmondani senkinek. Nagyon kedves, és megértő.
 -Jól van. Leyla.. Segítesz kihozni még koktélt?- Elindult a medence lépcsője felé. Bólintottam, majd követtem.
 Senki nem volt a házban.
 -Liam hova mész?- kérdeztem, mikor Liam bevezetett a fürdőszobába.-Itt nem lehet koktélt csinálni..
 -Azt nem is..- vigyorgott.- Túl sokan vannak a medencében.- Megengedte a pezsgőfürdős kádban a vizet.
 -Szerinted senkinek nem fog feltűnni, hogy csak úgy eltűntünk?- tettem karba a kezem.
 -Nem. Amúgy sem érdekel.- húzott közelebb egy csókra.- Nagyon hiányoztál már.- Simított végig az oldalamon. Igen, mert az abortuszos dolog óta nem voltunk együtt.
 Beültünk a kádba, és Liam bekapcsolta a pezsgőfürdőt. Hátradőltem, fejemet a kád szélének támasztottam. Liam kihasználva a helyzetet, rám feküdt.
 -Leyla, ez fürdőkád, ide nem kell fürdőruha.- Lehámozta rólam a bikinimet...

-Ideje lenne menni. Már hideg a víz.- mondtam, pedig semmi kedvem nem volt kikelni Liam karjai közül, ahogy meztelen testünk egymáshoz szorult, oly annyira, hogy még a víz sem fért el közöttünk. Így akarok maradni. Nem törődni a világ gondjaival, senkivel, semmivel, csakis egyedül Liammel.

 Mikor már mindenki elment, bementünk. Senkinek nem tűnt fel hogy nem voltunk ott, még Alicnek sem. Nagyon összebarátkozott egy sráccal, de hiába faggattam, még a nevét sem mondta meg. Megágyaztam neki magam mellett.
 -Kérsz kispárnát?
 -Aha.- felelte, majd hozzá vágtam a párnát, de annyira, hogy Alice leesett az ágyról. Nagy nevetésben törtünk ki, természetesen visszakaptam, repültek a párnák a szoba egyik végéből, a  másikba.


*Liam szemszöge*

 Anya folyamatosan hívogat, és fenyegető üzeneteket küld, de nem merem Leylának elmondani, így is pánikol ha szóba kerül. Mostanába nyugott, és boldog velem. Nem akarom hogy többé szomorú legyen, vagy ideges. Ő jelent nekem mindent. Félek hogy egyszer valaki elcsábítja tőlem, vagy elhagy. Végül is, én csak a testvére vagyok.
 -Hé haver, min gondolkozol?- vágott hátba Niall, milözben elbambultam a telefonom képernyőén.
 -Áhh semmin, újabb sms..
 -Jut eszembe.. Szeretnék beszélni veled.- Komolyra fordította a témát, ez nála nem jelent jót, vagy csaj van a dologban. Vagy a kettő egy és ugyanaz?!
 -Mondd!
 -Leyláról lenne szó.
 -Valami baj van vele?!- Megijedtem.
 -Dehogy, nem erről van szó. Tehát.. Tetszik nekem, szeretem, és ezt el is mondtam neki..
 -Mi??!- szakítottam félbe. Kicsit meglepődött a meglepettségemen. Az egyik legjobb haverom szerelmes a csajomba. Vagyis a test.. Mindegy, hagyjuk. Az én egyetlen Leylámba. Tátott szájjal próbáltam lehiggadni.
 -Talán baj?
 -Dehogy...- De kibaszottul nagy baj!!
 –Akkor jó, már azt hittem valami baj van, hogy így reagáltál.
 -Ugyan semmiség. És.. Ő mit mondott mikor elmondtad neki?
 -Elutasított. Azt mondta van valakije. Vagyis nem mondta, csak rájöttem. De fogalmam sincs ki lehet, de biztos tudod, hisz a testvére vagy.
 -Nem. Fogalmam sincs, nem szoktuk megbeszélni a magánéletünket.- Vagyis nem eléggé..
 -Akkor valahogy majd kiderítem. Ja várj, a legjobb részt kihagytam. Megcsókolt. De csak véletlenül, az én hibámból.- Éreztem hogy elvörösödöm, és mindjárt felrobbanok. Egységesen bólogattam ahogy Leyláról áradozik..
 -Nem tudsz nekem segíteni, Liam?- vetette fel. De, hogyne, majd odaadom neki a csajomat..
 -Én nem nagyon akarok beleszólni, ez az ő dolga.- ezzel ott is hagytam, és a szobámba indultam.
-Leyla!!- bekiabáltam a szobájába.

*Leyla*
-Mindjárt jövök.- Kikeltem Alice mellől, éppen egy film közepén tartottunk.
Bementem Liamhez, aki megállt előttem, és nem nézett rám valami szépen.
-Mi az Liam, mi történt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled...- Kérdőre vont, sejtelmem sem volt, miért.
-Miért?
-Nem felejtettél el valamiről beszámolni?
-Nem tudom.- Azt hiszem sejtem miről beszél.. Niall..
-Mondjuk Niallről?!
-Liam, nem tehetek róla hogy szerelmes belém, és nem akartam elmondani, mert nem szeretném ha egy barátságnak a vége az én lelkemen száradna...-hadartam.
-De miért nem mondtad el? Hmm?? Miért???
-Mondom, hogy nem akartam tönkretenni a barátságotokat. Azt hittem Niall majd elfelejt, és nem fog neked rögtön beszámolni róla. Meg amúgy is, még csak ma mondta el.
-Még csak ma?! Kezdjük ott hogy már holnap van, mert bőven elmúlt éjfél. Rögtön el kellett volna mondanod..
-Most már tudod, mert elmondtam.
-És nem felejtettél el valamit?
-Nem.
-Biztos?- Nem értem miért kételkedik ennyire bennem. Mintha egy utolsó ribanc lennék..
-Igen.
-Ahham.. És miért csókoltad meg???!!!- erősen megfogta a felkaromat, és kényszerített hogy a szemébe nézzek.
-Nem csókoltam meg! Liam eressz el, ez fáj!
-Azt mondta megcsókoltad.
-Az véletlen volt, az arcára akartam.. De elfordította a fejét.. Nem direkt volt!! Kérlek fejezd be, és engedj el!
-Ne keress kibúvót Leyla, ezt is el akartad hallgatni.
-Ezt úgy mondod, mintha fűvel fával megcsalnálak.- Még jobban megszorított.
-Ki tudja..- Sírni kezdtem.
-Engedj el Liam, fáj, nem érted?!
-Ennyire gyenge vagy?
-Nem Liam, nem. Tudod mi fáj? Az hogy így beszélsz velem. Miért lettél ilyen? Egyik pillanatba szeretsz, a másikban meg idegbeteg vagy, és úgy nézel rám mint aki meg akar ölni.
-Mindennek van oka, gondolom akkor annak is, hogy megcsókoltad Niallt.
-Már mondtam hogy nem direkt volt.
-Nem szeretsz? Mondd meg ha nem.- könnyeket láttam a szemében..
-Liam! Az életemnél is jobban szeretlek, hagyd már abba!! Kérlek.- zokogtam. Engedett a szorításból. Elengedte a karomat, és lerogytam a földre.
-Ne haragudj. Kicsit sokat ittam.- hajolt le hozzám.
-Liam, te nem iszol alkoholt.- vágtam rá, majd kirohantam a szobából.
Nem tudom miért ilyen. Egyik pillanatban ilyen, másikban teljesen az ellenkezője. Lehet, hogy tényleg el kellett volna mondanom neki, hogy mit mondott Niall, meg hogy mi történt, de féltem, hogy valamit csinál vele. Meg akkor sem kellett volna így reagálnia, megérthetett volna egy kicsit.
-Leyla gyere vissza! Hova mész?!- kiabált utánam, de én csak bementem a szobámba, és magamra, vagyis magunkra zártam az ajtót, ugyanis Alice még mindig engem várt, hogy folytathassuk a filmet. Mikor meglátott kétségbeesett arccal pattant ki az ágyból. Elmeséltem neki mindent.