#9.Rész

Sziasztok! Nagyon örülök a feliratkozóknak, és a komiknak, hálás vagyok érte! Ne haragudjatok ha rövidek, vagy nem éppen izgalmasak a részek, de próbálok jobbakat írni, és sűbben..
De nem írok annyit, itt a kövi rész!;) xoxo







Mikor kinyitottam a szemem, Liam édes arcával találtam szembe magam. Még aludt, szemei csukva voltak, teste elterült az ágyon, majdnem leestem. Kezével átkarolt, így hozzá simultam oldalához. Vajon egész éjjszaka így aludtunk? Nem tudom, de ennél jobb érzés nincs mégegy. Megpusziltam az arcát, majd kitápászkodtam mellőle. Felöltöztem, és a konyhába mentem. Főztem kávét, ugyanis még mindig nincs itthon semmi, amiből lehet kaját csinálni. Ma megyünk el bevásárolni.
 -Jóreggelt!- jött be Niall széles vigyorral.
 -Neked is! Minek örülsz ennyire?- érdeklődtem, majd anélkül hogy megkérdeztem volna hogy kér-e kávét, öntöttem neki egy csészébe.
 -Semminek. Amúgy köszi, kérek kávét, két cukorral, és tejszínnel.-  mondta.
 -Tejszín nincs. Tejjel jó?- nyúltam a hűtőajtóhoz.
 -Persze. Köszönöm.-odanyújtottam neki a kávét, majd leült az asztalhoz.
 -Amúgy hány éves vagy?- kérdezte egy kis idő után.
 -Tizenhét.- kicsit meglepettnek tűnt. Talán idősebbnek nézek ki?
 -Nem gondoltalak annyinak.- ez remek, akkor ezek szerint, úgy nézek ki, mint egy tízéves..
 -Miért, mégis mennyire gondoltál?
 -Tizenöt.. vagy talán tizenhat. Amúgy azt hittem több van köztetek Liammel.- elsápadtam..
 -Mi? Te honnan tudsz erről?!- talán Liam elmondta neki?..
 -He? A korkülönbséget nem nehéz kiszámolni, ha te tizenhét vagy, Liam pedig idén lesz húsz, miért te mire gondoltál?- basszus.. máskor jobb lesz ha meg sem szólalok, elég hülyén néz rám..
 -Jaja.. aha.. semmire.. csak.. mindegy..-hadartam.- Kérsz még kávét?
 -Nem köszi. Van kedved velem jönni vásárolni?
 -Azt hittem mindenki jön. Meg Liammel még vennünk kell pár dolgot, amit nem tudunk elhozni. Vagyis ruhákat, mert a fele cuccomat ott kellett hagynom.- magyaráztam.
 -Igen, a nőket mindig érzékenyen érintik a ruha ügyek.- nevetett.- De attól jöhetsz velem is az élelmiszer részlegre, mert semmi kaja nincs itthon. Meghalok éhen.- mutogatott a hasára.
 -Jó reggelt.- lépett be Liam és Louis.
 -Nektek is.- feleltem. Nekik is töltöttem kávét. Miután Harry és Zayn is előmásztak, megbeszéltük a mai programot: vásárlás.


Elindultunk a bevásárlóközpont felé. Harry és Louis nem jöttek, azt mondták el kell intézniük pár dolgot a stúdióban, így négyen mentünk. Liam és én a ruhákhoz mentünk, Zayn és Niall pedig kaját venni.
 -Mégis mennyi ruhát vehetek Liam?- kérdeztem miközben a ruhák között válogattam, Liam pedig egy székről figyelt unottan.
 -Amennyit szeretnél, vagy amennyire szükséged van.- mosolygott.- De azért az egész plázát ne. Nehogy csődbe mennyek.
 -De nem szeretnék teher lenni a számodra.- mondtam, miközben egy szoknyát mértem magamhoz.
 -Hmm.. nagyon szexi az a ruha, jól állna neked. Amúgy te sosem vagy nekem teher.-remélem komolyan is gondolja, és nem csak mondta.
 -Liam, mi lesz ha anya feljelent, amiért elhoztál. Végül is én még nem töltöttem be a tizennyolcat, nem szabad csak úgy lelépnep otthonról. Vagyis onnan..
 -Ne félj, nem hiszem hogy megtenné, max eljön prédikálni.
 -Ez nem vicc Liam. Mi van ha ránk küldi a rendőrséget?- kérdeztem kétségbeesetten, csoda, hogy eddig még nem keresett minket, azon az egy telefonhíváson kívül.
 -Nem lesz semmi baj, nem engedlek vissza.- felelte, és intett, hogy zárjuk le a témát, mert bárki hallhat minket. Oda is jöttek páran fotóért, és néhány autogrammért. Pedig Liam szerint a város ezen a részén csak a gazdagok, és a híresek szoktak vásárolgatni, így kevesebb a sikítozó lány aki utánuk rohangál.
 Vettünk egy pár cuccot, majd mentünk tovább az üzletsorok között, Zaynt és Niallt keresve. Egy gyorsétteremben ültek. Vagyis ettek.
 -Még semmit sem vettetek?! Mi a szart csináltatok eddig?-Liam.
 -Már nagyon éhes voltam. De így legalább ti is tudtok jönni. Meg egy pár rajongó is lerohant minket.- mentegetőzött Niall.
 -Minket is.. Jobban mondva engem.
 -Nem kérdezték még, hogy ki ez a csaj veled?- nézett rám Zayn.
 -Ha van eszük, úgyis tudják hogy a testvérem. Ha meg nem, akkor ez van.- Leültünk mi is, és rendeltünk kaját.
 -Úgy látom vettetek néhány dolgot.- mutatott a zacskókra Niall.- Leyla a végén Liam elszegényedik.. Mi lesz, ha talál barátnőt. Tuti csőd.- nevettek Zaynnel. Nekem annyira nem volt vicces.. Én vagyok a barátnője.
 -Olysnom egy darabig nem lesz, ne féltsetek.- nevetett Liam zavartan. Jó hogy közbe szólt, fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Csak mosolyogtam hülyén. Mert úgy is éreztem magam.

Bevásároltunk, otthon pedig hozzáláttam főzni. Niall végig ott ült a konyhában, és várta a kaját, mint valami türelmetlen kisgyerek. Már három óra, nem csoda hogy éhes.
 -Eljössz velem valamikor várost nézni?
 -Niall itt laksz, ne mondd hogy nem láttad még.- nem hiszem hogy pont erre a válaszra számított.
 -Az nembaj, de gondolom még te sem jártál mindenhol, mint ahogy én sem.
 -Az igazat megvallva, eddig mindig csak a nagymamámhoz mentem. Aki a város szegényebb részén lakik. Semmi híres és szép épület nincs arra, mint például a BigBen. Ott csak régi, és átlagos házak vannak.- magyaráztam.
 -Akkor igazán eljöhetnél velem.- erősködött.
 -Hát.. Talán.- Nem voltam benne biztos, hogy ez egy baráti meghívás, vagy egy randi akarna lenni. Szerencsére másról kezdtünk el beszélgetni, és ejtettük a témát, de van egy olyan érzésem, hogy még elő fogja hozni..
 -Ha már itt lábatlankodsz, segíthetnél kivenni a húst a sütőből.- nyújtottam oda neki a kesztyűt.- Kész is az ebéd. Vagyis már majdnem vacsora. Majd később eszek.- mondtam, és a szobámba indultam. Bementem Liamhez. Az ágyán ült, és a telefonját nyomkodta.
 -Mit csinálsz?- ültem le mellé.
 -Nem látszik?- forgatta meg a szemét.
 -Najó, inkább beszéljünk később mogorva Liam. Megyek és felpróbálok néhány ruhát.-  bementem a szobámba, és elővettem azt a ruhát ami Liamnek tetszett. Fölvettem, és a tükör elé álltam. Pont jó volt rám. Alig ért le a térdemig, és pántja sem volt, tényleg elég kihívó. Nem is tudom mikor fogom tudni felvenni.
 Kinyílt az ajtó.
 -Mondtam én hogy jól fog állni.- mért végig Liam, és közelebb húzott magához.
 -Tetszik?
 -Nagyon.- mosolyra húzta a száját, majd megcsókolt. Egyszerű csókból csókolózás lett. Belemarkolt a fenekembe, miközben a nyakamat kezdte puszilgatni. Levettem a pólóját, ő pedig szép lassan, és kínozva szabadított meg ruhámtól. Levette a nadrágját, majd ledöntött az ágyra és....

Lehajtottam a fejem izzadt mellkasára. Átölelt, és úgy szorított, mint még soha. Ránk húzta a takarót.
 -Ne haragudj. Nagyon szeretlek.- suttogta.
 -Miért haragudnék?- én semmiért sem haragszom..
 -Mert nem tudok urakkodni magamon.. Egyszer bunkó vagyok veled, hogy távol tartsalak, máskor meg.. látod.. nem tudok ellenállni.. -sóhajtott. Ja igen, ezek a hőmérsékletváltozások engem is megzavarnak.
 -Nem tudnék rád haragudni. Csak ne játsz velem kérlek.- megcsókoltam.
 Egy kis ideig még így feküdtünk.
 -Éhes vagyok.- törte meg a csendet.
 -Én is egy kicsit. Menjünk enni, biztos maradt még belőle nekünk is.. Elkezdtünk felöltözni. Éppen a pólómat vettem, mikor valaki kopogott az ajtón. Ijedten Liamre néztem, aki gyorsan felkapta a nadrágját, meg igazította az ágyat.
 -Egy perc.- kiabáltam ki, majd a nadrágot is magamra húztam. Az ajtó felé mentem, közben úgy tettem mintha Liammel beszélgetnénk, és kinyitottam.
 -Szia Niall. Bocsi csak Liammel éppen megbeszélést tartottunk.- mosolyogtam szélesen, és próbáltam nem feltűnően szétnézni a szobában, hogy nibcsenek-e  árulkodó jelek.
 -Semmi gond. Csak szólni akartam, hogy gyertek enni, mert a végén Harry és Zayn mindent megesz.
 -Jövünk.- állt fel Liam, és mindhárman kimentünk a konyhába, ahol a többiek ültek.
 -Jól főz. Tartsuk meg!- szólt Louis.
 -Köszi Louis, kedves vagy..- nevettem el magam.
 -Egyet értem Louval, eszek még egy kicsit én is.- mondta Niall.
 -Niall, te már ettél, a végén még gyomorrontást kapsz.
 -Ugyan, én felelősségteljes felnőtt ember vagyok, vigyázok, hogy ne kapjak gyomorrontást.- felelt nevetve Niall.
 -Felelősségteljes..- ismételtem el halkan.-BASSZAMEG!-  szólaltam meg. Értetlen szempárak szegeződtek rám, én pedig ijedten néztem Liamre.