#10.Rész

Sziasztok. Itt a tizedik rész!:) Ha kapok pár komit, meg egy feliratkozót, akkor hamarosan jön a kövi!
/Mikor megláttam ezt a képet, meghaltam, szóval most nem én írok/:DD
Nagyon szégyellem magam, amiért mindig tele van hibákkal, vagy ha hülyeségeket írok, de nem szoktam elolvasni.
Ja és ebben a részben ezekről a terhességes dolgokról nem tudok sokat, mert nem voltam még terhes (szerencsére xDD), ezért nem biztos hogy minden úgy van ahogy leírtam, de ez csak egy történet, semmi igaz alapja nincsen, úgyhogy nézzétek el!
xoxo





Liam értetlenül nézett rám.
-Ha nem haragszotok meg, ellopom egy kicsit Liamet, eszembe jutott valami fontos.. Ömm.. Családi ügy.- hadartam, és kirángattam az ajtón. A fiúk csak bólogattak, Liam pedig választási lehetőség hiányában velem tartott.
-Leyla! Mi bajod lett?!- kérdezte miután kifújta a levegőt.- És miért kellett most ide kijönnünk az utca közepére?
-Liam, mi felelősségteljes felnőttek vagyunk, igaz?- tettem fel ezt a kérdést.- Vagyis emberek, mert aki közülünk már felnőtt, az te vagy.
-Tudtommal azok vagyu....- végre leesett! Jó sokáig tartott.
-Nem.. egyeltalán nem vagyunk azok..
-Hogy a f*szba lehettem ilyen hülye, és felelőtlen?!-kapott a fejéhez.-Lefeküdtem a húgommal, és ami a legjobb óvszer nélkül..- ezt már suttogva mondta.
-Mi lesz ha terhes lettem?
-Nem tudom. Egy biztos, nem tartjuk meg.. Nem akarok egy torzszülöttet..
-Hallottam hogy elég sok országban tiltják az abortuszt.- Jutott eszembe.
-Itt szerencsére nem.-mondta.- De először veszünk valami aktus utáni gyógyszert.
-Nem szólunk a többieknek?
-Miről? Arról, hogy lehet hogy terhes lett tőlem a húgom?-kérdezte.-Kizárt.
-Jól van, nem kell megenni. De szerinted az a bogyó segít?
-Fogalmam sincs.. Lehet hogy csak receptre lehet kapni.- mondta-Jobb lenne elmenni egy orvoshoz.
-Ne Liam, én nem akarok..
-Az a legbiztosabb. Megyünk és kész.-mondta határozottan.-  Ha szerencsénk van időpont nélkül beengednek.- szerintem ezen a szerencse dolgon azt értette, hogy lefizeti az orvost, vagy valami.. Csinált már ilyet.
-Ahogy akarod.- Beleegyeztem, végül is igaza van.- De ma szombat van..
 -Tényleg..Akkor gyógyszert veszünk.-Elindult a kocsi felé, és kinyitotta nekem az ajtót.  Beszálltunk, majd elindultunk.
 -De Liam, mi van ha nem is vagyok terhes?
 -Nem kockáztathatunk. Elég nagy a valószínűsége.
 -Nem érzem magam rosszul.- Nem akartam sem orvoshoz menni, sem pedig bármilyen tablettát venni.Félek.
 -Fejezd már be Leyla! Az isten szerelmére te nem vagy normális, jobb lenne neked ha terhes maradnál?!
 -Nem.. De miért vagy benne olyan biztos, hogy terhes vagyok?
 -Ne kérdezz már hülyeségeket,  vagy kiraklak! Soha nem lehet tudni.-emelte fel a hangját.
 -De Liam, én félek...-kezdtem, de közbevágott.
 -Értsd már meg hogy nem akarok semmit tőled, főleg nem egy gyereket!!- Könnyezni kezdtem. Soha nem beszélt még így velem.
 -Állj meg! Ki akarok szállni!- kiabáltam, közben a könnyek csak úgy folytak a szememből.
 -Ne.. Ne haragudj!- tette biztonságot nyújtó kezét a combomra, de eltoltam.- Nem úgy gondoltam.
 Nem válaszoltam. Közben odaértünk a gyógyszertárhoz.
 -Bemegyek.- Megfogta a pénztárcáját, és kiszált. Reménykedtem hogy zárva van. Megpillantottam a táblát az ajtó felett:'Non-Stop'. Tehát nyitva van..
 Pár perc után visszatért Liam, és a kezembe nyomott két dobozt. Az egyik egy teszt volt, a másik pedig egy gyógyszer.Nem néztem rá, csak bámultam ki az ablakon.
 Beindította az autót, és hazaindultunk. A tíz perces út csöndben telt. Nem akartam hozzá szólni, nagyon megbántott. Mindkettőnk hibája, de akkor is megérthetné, hogy megijedtem.
 -Leyla.- reméltem, hogy nem fog megint kiabálni.- Ne haragudj. Vedd be a gyógyszert, és minden rendben lesz.
 -Jól van.- ránéztem. Közeledett felém, és gyengéden megcsókolt, majd megölelt. Belefúrtam a fejem mellkasába.- Olyan hülye vagyok. Az én hibám.
 -Dehogy a tiéd. Pár nap múlva elfelejtjük..- próbált nyugtatni.
 Kicsit összeszedtem magam, majd bementünk a házba. A dobozokat elrejtettem a ruhám alatt. Mindenki a nappaliban ült, és kérdően néztek ránk.
 -Bocs srácok, hogy leléptünk, de sürgősen el kellett intéznem valamit.- Liam.
 -Valami baj van?- kérdezte Louis.
 -Nem nagy dolog.- próbáltam annyiban hagyni a témát. A fiúk látták hogy nem nyilatkozunk róla, nem faggatóztak tovább. Bementem a szobámba, letettem a két dobozt az asztalra, leültem, és lestem magam elé.
 Liam bejött az ajtón, egy pohár vízzel a kezében. Kibontottam a dobozt, és olvasni kezdtem a leírást.
 -A dolog után, egy órán belül be kell venni.- sóhajtottam.
 -Akkor marad a teszt..- mondta komolyan.- Csak mi lehetünk ilyen szerencsételenek..
 -Gondolj arra, hogy nem biztos hogy az  vagyok. Pár nap elteltével megcsinálom a tesztet, megígérem.
 -Rendben..


                                                    *          *         *

A következő héten végig egyedül voltam itthon, mert a fiúk a stúdióban voltak, meg hasonlók, és nagyon későn jöttek haza, vagy éppen haza sem jöttek. Szerdán délután volt egy kis szabadidejük, azt az időt Liammel töltöttem. Elvitt moziba, majd vacsorázni is. Eszembe sem volt megcsinálni a tesztet, és szerencsére Liamnek sem.
Pénteken miután hazaértek, mindenki ment a dolgára, csak Louis és Eleanor volt otthon. Fogalmam  sincs hol lehetett Liam.
A szobámban ültem, és gépeztem. Egész héten nem csináltam semmit, csak bent ültem. Nem volt kedvem kimenni, egyedül nem tudtam volna semmit csinálni. Meg nem éreztem magam valami túl jól. Keresnem kéne valami munkát.

@Leyla_Payne: unalmas napok.. :(

Megnéztem az e-mailjeimet. Egy ismeretlen cím írt. Nem tudom megnézzem-e, mi van ha anya az, és én egyel talán nem vagyok kíváncsi rá. Nem akarom látni mit írt.
Inkább megnézem.. vagy nem.. - fogalmam sem volt, de végül a kíváncsiság legyőzte az akaratomat.
"Szia kislányom! Ne ijedj meg, az apád vagyok. Gondolkoztam, hogy írjak-e neked, féltem, hogy anyád megtudja, vagy hogy esetleg te nem akarsz velem beszélni. De már nagyon érdekelt mi van veletek, remélem minden rendben van. Itthon anyád mindent felforgatott, mikor egyikőtöket sem találta. A rendőrségre akart menni, de sikerült leállítanom. Fontolgatja hogy megkeres titeket, vagy rátok küldi a rendőrséget,Egyenlőre nem tudja pontosan hol vagytok, de így is van esély, hogy megtalál. De nagyon kérlek, vigyázz magadra, mert nem sokáig fog anyátok türelmesen itthon ülni. Készül valamire. Szeretlek titeket, apa!"
Nem pont erre számítottam, de legalább nem az állítólagos anyám írt. Nem írtam vissza, nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy tényleg apa volt, inkább nem kockáztatok.
Kopogtak az ajtón.
-Gyere.- szóltam ki. Liam lépett be.
-Hol voltál? A többiek már rég hazajöttek.- Nem akarom mindig számon kérni, de igazán szólhatott volna, hogy hol van.
-Volt még egy kis dolgom. Megcsináltad már..?
-Mit?-Mintha nem tudnám miről van szó. Vetett rám egy mérges pillantást.- Hát még nem..
-Megígérted. Ez nem játék Ley. Tudni akarom!- nem válaszoltam. Elővetem a szekrény legeldugottabb pontjából a bontatlan dobozt. Kimentem a fürdőbe. Az előírás szerint utasításról utasításra csináltam, amit kellett. Betettem vissza a dobozba, majd visszamentem Liamhez.
-Miért csomagoltad vissza?
-Pár percet várni kell. De most már biztos jó.- nyújtottam oda neki.
-Akkor.. lássuk..- felállt és megcsókolt.- Akármi lesz, megoldjuk.
Kicsomagolta, és megnézte. Sápadt, komoly arca mindent elárult.
-Felelőtlen hülye vagyok. Ma felhívom az orvost.- megölelt, majd kiment. Én kikullogtam a konyhába, és öntöttem magamnak inni. Louis és Eleanor a nappaliban ültek.
-Mi a baj Leyla, úgy nézel ki, mint akit akasztani visznek.-kérdezték.
-Semmi, csak nem volt jó napom.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Induljunk.- rohant ki Liam.- Siess már.
Elköszöntem Louiséktól, majd kimentem, és beszálltam a kocsiba.

Beültünk a kórház nőgyógyászati részének várakozójába. Elég ideges voltam, ez biztos látszott rajtam, mert Liam megfogta a kezem.
Egy nővér bekísért minket a doktornőhöz. Leültünk vele szemben, és kérdezgetni kezdett.
-A barátnője?-nézett Liamre.
-Nem, a húgom.- Liam.
-Testvéri szeretet, ez nagyon aranyos.- mosolygott rám.- Nagyon meg vagy szeppenve. Mondd csak miért nem vigyáztál jobban kislány?- húzogatta a szemöldökét a szemüvege mögül.
-Ömm..
-Megerőszakolták.- mondta testvérem, mielőtt bármit is szólhattam volna.
-Így már értem, ne haragudj. Biztos vagy benne? Sokakat érint érzékenyen egy abortusz, olyannyira, hogy nem lehet többé gyereke, vagyis meddő lesz tőle.
-Biztos.- mondtam.

-Túl vagy rajta. Most már elfelejthetjük.- Simogatta meg a hátamat, mikor kiléptünk a kórház ajtaján. Egy pár rajongó, mikor meglátta Liamet, rögtön oda jött. Páran kérdezték, hogy miért volt a kórházban, de volt akit csak az érdekelt, hogy legyen autogramja, vagy közös fotója.
Nagy nehezen eljutottunk a kocsiig.
Mire hazaértünk, mindenki az asztalnál ült, és vacsizott. Wolverhampton-ban nem is tudom mikor volt utoljára ilyen családias a légkör. Szívmelengető látvány. Mi is csatlakoztunk.
-Liam, mit csináltatok a kórháznál? Egy csomó kép van fent a neten.- érdeklődött Niall.
-Semmit.- vágtam rá. Nagyszerű, ennél jobb válasz nem is juthatott volna az eszembe.
-Az úgy bő. A semmin kívül?- Niall.
-Leylának volt egy kis problémája. De nyugi, most már tényleg semmi.- Mindig a legjobbkor szól közbe a bátyám, én nem vagyok a szavak embere. Vagyis nem az értelmes szavaké..
-Ne ijesztgessetek, nagy a baj?- kétségbeesés ült ki az arcukon.
-Dehogy, semmi komoly.- feleltem.
-Remélem is!- Ennyire érdekli Niallt, hogy mi van velem?!