#2.Rész

-Liam?!- nyitottam ki a szemem.

-Jó reggelt.- mosolygott rám testvérem. Vagyis azt hiszem, hogy a testvérem. Nem tudom minek nevezzem. Maradjon csak Liam..

-Hány óra van?- riadtam fel. Nehogy anyáék észrevegyék, hogy nem a szobámban aludtam..

-Nyolc. Ne aggódj, szerintem fel sem tűnt senkinek, hogy mi történt.

-Rendben, de inkább átmegyek gyorsan a szobámba, és felöltözök.- mondtam, majd magam köré tekertem a takarót, és a szobámba mentem. Bementem a fürdőbe, beálltam a zuhany alá, és magamra engedtem a jó forró vizet. *Kopogtak az ajtón*

-Igen?!- kiabáltam ki a függöny mögül, utálom amikor fürdés közben zavarnak. Ráadásul még az ajtót sem szoktam bezárni.

Liam lépett be az ajtón.

-Na de Liam, menj ki, megláthatnak!

-Nem érdekel!

-Liam!- szóltam rá határozottabban.

-Jól van. Csak egy csók.- egyezkedett, majd miután megkapta amit kért, kiment.

Liam a konyhában ült, és reggelizett. Anya szokás szerint a gépét bújta, apa pedig az újságot.

-Jó reggelt.-  köszöntöttem őket.

-Szia.- jött a válasz az apától, az anyám pedig csak biccentett egyet a fejével.

-Mit kérsz reggelire Ley?- pattant fel Liam az asztaltól.

-Mindegy, jó lesz amit te eszel.

Hozott nekem is tányért, tejet, meg müzlit, és leültem mellé az asztalhoz. Túl nagy volt a csend, remélem semmit sem hallottak tegnap.

 -Leyla.. Mit szólnál ha elmennél a nagyanyádhoz? Úgyis nyári szünet van, ott tölthetnél pár hetet.- apám szavaitól kirázott a hideg. Nagyi több mint kétszáz kilométerre lakik Wolverhampton-tól.

 -Hát.. nekem nincs kedvem a nagyihoz menni.

 -Nem kedv kérdése.- akaratoskodott apa.

 -Szóval kötelező mennem?

 -Igen!

 -Oké.. Akkor úgy mondom, hogy Nem akarok!!- mondtam makacsul.

 -Vegyél visszább kisasszony!- szólt közbe szigorúan az anyám.

 -Csak akkor megyek, ha Liam is jön!-néztem Liamre a szemem sarkából.

 -Egyedül mész, és nem nyitok vitát! Holnap mész repülővel!- kiabált rám anya. Liam semmit sem szólt..Felállt az asztaltól, felment a lépcsőn, és eltűnt a szobájában. Tehát inkább ő is elküld Londonba, a nagyimhoz, akivel csak ünnepekkor beszélek, és hozzáteszem, rohadt messze lakik innen. Na jó, szeretem a nagyit, Liamen kívül ő volt az aki.mindig megértett.

 Idegesen hagytam ott szüleimet a konyhában, és felmentem. Megálltam Liam szobája előtt. Bekopogtam. Nem jött válasz, így bementem.

 -Liam  te hagyod hogy elküldjenek egész nyárra?! -kérdeztem  felháborodottan.

 -Jobb ha egy kicsit távol leszünk. Ez így nem jó. Nem folytathatjuk, sőt... nem is kellett volna elkezdeni.- Fájt nézni túl komoly arcát.

 -Liam. Ne monddj ilyet kérlek. Mostmár nem bírnám ki nélküled. Leültem mellé.

 -De igen. Értsd meg Ley, jobb lesz így. Ez nem normális amit csináltunk.

 -Mit csináltatok?!- lépett be anyánk az ajtón.

 -Ahh.. Semmit anyu, semmit, csak Ley állandóan idegesít.- felelt gyorsan Liam, mielőtt valamit is mondhattam volna.

 -Jól van, most nincs időm vitatkozni. Leyla menj a szobádba, és kezdj el pakolni! Mostanában túl sokat csüngsz a bátyádon.

 -Megyek.- Nyomtam egy puszit Liam arcára, mire ő gyilkos pillantást vetett rám, jelezve hogy anya előtt még "testvéri" puszit sem szabad. Anya pedig a fejét rázogatta.

 Elővettem a bőröndöm, és pakolni kezdtem bele a ruháimat.   

 -Búcsúzz el mindenkitől, két perc, és indulunk a reptérre.- kiabált fel apa. Kiléptem a szobámból, és Liamet találtam magam előtt. 

 -Nagyon szeretlek. Kérlek, ne hagyd hogy elvigyen.- öleltem meg.

 -Csak két hónap. És... felejtsd el ami történt. Hagyj békén! -mondta érzéstelenül. Könnyezni kezdtem, miért ilyen hideg velem?!   

-Jólvan Liam.. Akkor.. viszlát.- mondtam halkan, anélkül hogy a szemébe néztem volna. Lehajtott fejjel indultam le a lépcsőn.

 -Ley!...- visszafordultam.- Szeretlek!- mondta, majd elment.

Mikor leszálltam a gépről, még a város látványa sem tudott feldobni. Liam nem akar engem, azért hagyta hogy eljöjjek. Nem számítok neki. Hagyjam békén.
Nagyi házához érve becsengettem.
 -Leyla drágám!- jött ki nagyim hatalmas mosollyal az arcán. Bárcsak nekem is ilyen jó kedvem lenne.- Úgy vártalak már.
 -Szia nagyi.- erőltettem egy görbe mosolyt az arcomra. Nagyi kutyája Dody is farkát csóválva ugrott rám. Megsimogattam, majd nagyi bekísért a vendégszobába, és kipakoltam a cuccom.
 Később segítettem neki a konyhában.
 -Mi a baj lányom?- kérdezte, ahogy üres tekintetem fürkészte.
 -Semmi.- mondtam.
 Egy órája vagyok itt, máris megőrülök. Hogy fogom kibírni ezt a két hónapot?.. Szegény nagyim, ha tudná, hogy a kis unokája szerelmes a testvérébe, ráadásul le is feküdtek, szerintem rögtön szívrohamot kapna. Liamet is imádja, benne is nagyot csalódna, meg persze bennem is..