Miután elmentek számomra kicsit sem szívesen látott vendégeink, anya visszaült hozzánk az asztalhoz, és belekezdett mondandójába.
-Tehát.. Azt hiszem így lesz a legjobb mindenkinek. Liam ezzel az elbűvölően aranyos Danielle-el, és neked is keresünk valakit Leyla.
-Anya, mire jó ez, hmm?! Világosan megmondtuk, hogy nem szeretjük egymást, nem értem.miért kell beleszólnod még így is az életünkbe. Hagy döntsük el mi, hogy kivel akarunk lenni.- tört ki belőlem, nem túl kedves hangnemben.
-Erről nem szeretnék vitát nyitni, és ajánlom hogy befogd a szádat!
-Akkor sem vagyok hajlandó olyannal együtt lenni, akit az öntörvényű anyám kiválaszt nekem, és kötelez hogy járjak vele. Nem mondhatod meg hogy mit csináljak. De egy biztos, én nem leszek olyan senki, mint te!-ezt nem kellett volna. Hatalmas pofon csattant az arcomon. De nem csalt könnyeket a szemembe.
-Rohadj meg!- ordítottam. Mégegy pofon. Sokkal erősebben.
-Anya! Ne merd mégegyszer megütni!- állt fel Liam. Drága édesapám a nappaliból figyelte az eseményeket. Jellemző..
-Verj meg! Nem érdekel. Mutasd meg apának is hogy milyen vagy valójában, kitt vett el feleségül! Hogy őt is, mint mindenki mást, csak kihasználod, és parancsolgatni tudsz! Mindenkinek azt kell csinálni amit te akarsz. Csak magadat szereted, még a saját gyerekeidet sem.- ordítottam tovább, és a könnyek gyülekeztek a szememben.
-Leyla, kérlek..- fogta meg a vállam Liam.
-Liam, hagyd békén ezt a ribancot. Bolondok házába foglak csukatni Leyla. most takarodj a szobádba!- ez a nő nem az anyám.Utálom.. Kirohantam az ajtón, ki a kertbe, a gyümölcs fák közé. Leültem az egyik alá, és sírtam. Mikor kicsi voltam, mindig ide jöttem ki ha szomorú voltam, és Liam.mindig utánam jött. Most hol van? Szükségem van valakire. Valakire, vagyis Liamre.
Nem tudom mennyit ülhettem ott, mikor lépéseket hallottam a fűben, felém közeledve. Egyre közelebb és közelebb jött, majd megállt mellettem. Nem néztem fel, féltem hogy valaki más.
-Ley..- ő volt. Leült mellém, és átölelt.- Nagyon buta vagy. Ezt nem kellett volna. Mivan ha tényleg elküld valami intézetbe?
-Nem érdekel. Elszökök.
-Eszedbe se jusson. Azt hiszem kitaláltam valamit.- megcsókolt.
-Mit?- kérdeztem kíváncsian.
-Még nem mondtam, de ismét együtt lesz a banda. Úgy gondoltuk elég volt ennyi szünet. Jöhetnél velem. Vagyis velünk.
-Mi? Komolyan?
-Igen. Holnap találkozok Niallel, és Louissal. Ide jönnek Wolverhamptonba. Zayn és Harry nem érnek rá, de a lényeget úgyis tudják.- magyarázta lelkesen. Mindig nagyon hiányzott mikor a turnékon volt, elég ritkán jött haza. Szomorú is voltam, de egyben örültem is, mikor azt mondta, hogy ideiglenesen vége a One Directionnek. Örültem hogy hazajön, de szomorú voltam, hisz nagyon tehetségesek, ahhoz hogy feladják. Igazából még csak egyszer találkoztam a többi taggal, ideje végre megismernem őket
-De Liam.. Anyáék úgysem engednék.- hajtottam mellkasára a fejem.
-Nem kell nekik tudni erről..
-Vagyis megszöktetsz?-mosolyogtam.
-Meg én!
-Mondtad már anyáéknak hogy folytatjátok a bandával a karriereteket? Mi lesz a tervével, hogy te meg Danielle...?
-Az előbb mondtam el nekik. Anya kétségbe volt esve, hogy mi lesz Danielle-el. Mondtam neki, hogy nem kellett volna a hátam mögött intézkednie, és most nem kéne leégetnie magát, hogy megmondja, nem lesz itt semmi Danielle-lel, keressenek neki mást. Ja amúgy Londonba fogunk lakni, a közös villában. Remélem nem bánod, hogy rajtam kívül négy hülye vesz majd körül.
-Ne mondj rájuk ilyet, nem lehetnek olyan rosszak.- nevettem.
-Aha..Te még nem voltál velük egy házban..
-Mikor megyünk?
-Ha holnap sikerül mindent elintézni, akkor holnapután.- felelte Liam.
-Azt hiszem akkor anyáék dolgoznak.
-Igen. El kezdheted majd pakolni a cuccaidat, de ne túl feltűnően, és maximum két bőrönd. Ne pakold össze kérlek az egész szobád, csak a legszükségesebbet.- mondta, mert tudta, hogy ha bárhova is megyek egy pár napra, akkor is képes vagyok egy évre való ruhát összepakolni.
Még egy darabig ücsörögtünk ott, majd bementünk a házba. Az állítólagos szüleim már aludtak, az egész ház sötét volt. Felbotorkáltunk a lépcsőn, a szobám előtt megálltam. Liam megölelt, és egy forró csókot nyomott ajkaimra. Nagyon csábító, de ki kell birnom ezt a két napot, anélkül, hogy bármilyen további testi kapcsolat lenne köztünk. Nem tudom utána hogy lesz, de legalább vele vagyok.
Reggel, vagyis délelőtt arra ébredtem, hogy Liam ébresztget.
-Gyere Ley, 11-kor találkozunk a fiúkkal, neked is jönnöd kell. Anyáék elmentek dolgozni.
-Jól van.. Megyek már.- fordultam a másik oldalamra, és becsuktam a szemem..
Liam lerángatta rólam a takarót.
-Ha nem szeretnél hideg vizet a nyakadba, akkor felkelsz.- fenyegetőzött. Erre.már kénytelen voltam felkelni, semmi kedvem nem volt egy kancsó hideg vízhez.
Felpattantam, és megöleltem Liamet. Meg akartam csókolni, de nem engedte.
-Ne..
-Miért Liam, nincs itthon senki.
-Tudom.. De akkor is a testvérem vagy. Nem jó ez így..
-Mi bajod van Liam? Olyan vagy mint az időjárás.. Hőmérséklet ingadozásod van, vagy mi? Egy megdugsz, egyszer meg:"Nem lehet, testvérek vagyunk." Nem akarsz magaddal vinni?!
-Dehogynem. Nem foglak itt hagyni, de akkor is vissza kell majd fognunk magunkat.
-Ahogy akarod..- mondtam halkan, majd a fürdőszobába mentem.
Fél óra múlva elindultunk. A kocsiban csak a bandáról beszélgettünk, a 'kettőnk' téma fel sem merült.
Bementünk a kávézóba, ami szinte üres volt, csak egy asztalnál ültek. Egy világos barna hajú srác, azt hiszem Louis. A másik pedig..
-Szia Niall,!- ölelte meg a testvérem a szőke srácot, aki nagy örömmel állt fel, mikor meglátta testvéremet. Utána Louis is felállt, és őt is megölelte.
-Sziasztok.- szólaltam meg én is mosolyogva.
-Ja igen, ő a húgom Leyla.
-Leyla Payne.- mondtam. Ők is bemutatkoztak, de azt hiszem felesleges volt, hisz tudom kik ők.
-Örülök hogy megismertelek, bár azt hiszem egyszer már találkoztunk.- mondta Niall.
-Az már régen volt.- tűnődött el Liam.- Nos.. Azért jött velem Leyla is, mert ő is szeretném magammal vinni Londonba. Nem akarom itt hagyni, családi gondok miatt. Nem rudom mit szóltok hozzá, de biztosítalak, hogy nem lesz terhünkre. Nagyon jól főz.- bökött oldalba testvérem.
-Jól főzöl? Részemről nincs akadály.- egyezett bele Niall. Louis és Liam nevetni kezdtek.
-Nekem sem lenne probléma, és szerintem Zaynnek és Harrynek sem.- mosolygott Louis.
-Köszönöm.- mondtam hálásan.
-Semmiség. Mindig is örültem volna, ha egy lány is lakik velünk, aki tud főzni, ráadásul gyönyörű is.- biztos elpirultam Niall szavainak hallatán. Jó fejnek tűnnek.
-Héhé.. El a kezekkel a húgomtól. Tiltott gyümölcs, ezt majd azért Harryvel és Zaynnel is közlöm.- mondta Liam, majd rám nézett. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, elég furán néztünk egymásra..
Miután minden fontos dolgot megbeszéltek, és kihülyéskedték magukat, felhívták a többi két tagot, és lerendeztek mindent. Holnap korán reggel indulás Londonba egy magángéppel.
Hazamentünk, és pakolni kezdtem. Holnap elkezdődik az új életem. Teljesen új, a mit sem törődő szüleim nélkül. Liammel, és még négy sráccal, akikkel biztos jól ki fogok jönni. Holnap..
-Tehát.. Azt hiszem így lesz a legjobb mindenkinek. Liam ezzel az elbűvölően aranyos Danielle-el, és neked is keresünk valakit Leyla.
-Anya, mire jó ez, hmm?! Világosan megmondtuk, hogy nem szeretjük egymást, nem értem.miért kell beleszólnod még így is az életünkbe. Hagy döntsük el mi, hogy kivel akarunk lenni.- tört ki belőlem, nem túl kedves hangnemben.
-Erről nem szeretnék vitát nyitni, és ajánlom hogy befogd a szádat!
-Akkor sem vagyok hajlandó olyannal együtt lenni, akit az öntörvényű anyám kiválaszt nekem, és kötelez hogy járjak vele. Nem mondhatod meg hogy mit csináljak. De egy biztos, én nem leszek olyan senki, mint te!-ezt nem kellett volna. Hatalmas pofon csattant az arcomon. De nem csalt könnyeket a szemembe.
-Rohadj meg!- ordítottam. Mégegy pofon. Sokkal erősebben.
-Anya! Ne merd mégegyszer megütni!- állt fel Liam. Drága édesapám a nappaliból figyelte az eseményeket. Jellemző..
-Verj meg! Nem érdekel. Mutasd meg apának is hogy milyen vagy valójában, kitt vett el feleségül! Hogy őt is, mint mindenki mást, csak kihasználod, és parancsolgatni tudsz! Mindenkinek azt kell csinálni amit te akarsz. Csak magadat szereted, még a saját gyerekeidet sem.- ordítottam tovább, és a könnyek gyülekeztek a szememben.
-Leyla, kérlek..- fogta meg a vállam Liam.
-Liam, hagyd békén ezt a ribancot. Bolondok házába foglak csukatni Leyla. most takarodj a szobádba!- ez a nő nem az anyám.Utálom.. Kirohantam az ajtón, ki a kertbe, a gyümölcs fák közé. Leültem az egyik alá, és sírtam. Mikor kicsi voltam, mindig ide jöttem ki ha szomorú voltam, és Liam.mindig utánam jött. Most hol van? Szükségem van valakire. Valakire, vagyis Liamre.
Nem tudom mennyit ülhettem ott, mikor lépéseket hallottam a fűben, felém közeledve. Egyre közelebb és közelebb jött, majd megállt mellettem. Nem néztem fel, féltem hogy valaki más.
-Ley..- ő volt. Leült mellém, és átölelt.- Nagyon buta vagy. Ezt nem kellett volna. Mivan ha tényleg elküld valami intézetbe?
-Nem érdekel. Elszökök.
-Eszedbe se jusson. Azt hiszem kitaláltam valamit.- megcsókolt.
-Mit?- kérdeztem kíváncsian.
-Még nem mondtam, de ismét együtt lesz a banda. Úgy gondoltuk elég volt ennyi szünet. Jöhetnél velem. Vagyis velünk.
-Mi? Komolyan?
-Igen. Holnap találkozok Niallel, és Louissal. Ide jönnek Wolverhamptonba. Zayn és Harry nem érnek rá, de a lényeget úgyis tudják.- magyarázta lelkesen. Mindig nagyon hiányzott mikor a turnékon volt, elég ritkán jött haza. Szomorú is voltam, de egyben örültem is, mikor azt mondta, hogy ideiglenesen vége a One Directionnek. Örültem hogy hazajön, de szomorú voltam, hisz nagyon tehetségesek, ahhoz hogy feladják. Igazából még csak egyszer találkoztam a többi taggal, ideje végre megismernem őket
-De Liam.. Anyáék úgysem engednék.- hajtottam mellkasára a fejem.
-Nem kell nekik tudni erről..
-Vagyis megszöktetsz?-mosolyogtam.
-Meg én!
-Mondtad már anyáéknak hogy folytatjátok a bandával a karriereteket? Mi lesz a tervével, hogy te meg Danielle...?
-Az előbb mondtam el nekik. Anya kétségbe volt esve, hogy mi lesz Danielle-el. Mondtam neki, hogy nem kellett volna a hátam mögött intézkednie, és most nem kéne leégetnie magát, hogy megmondja, nem lesz itt semmi Danielle-lel, keressenek neki mást. Ja amúgy Londonba fogunk lakni, a közös villában. Remélem nem bánod, hogy rajtam kívül négy hülye vesz majd körül.
-Ne mondj rájuk ilyet, nem lehetnek olyan rosszak.- nevettem.
-Aha..Te még nem voltál velük egy házban..
-Mikor megyünk?
-Ha holnap sikerül mindent elintézni, akkor holnapután.- felelte Liam.
-Azt hiszem akkor anyáék dolgoznak.
-Igen. El kezdheted majd pakolni a cuccaidat, de ne túl feltűnően, és maximum két bőrönd. Ne pakold össze kérlek az egész szobád, csak a legszükségesebbet.- mondta, mert tudta, hogy ha bárhova is megyek egy pár napra, akkor is képes vagyok egy évre való ruhát összepakolni.
Még egy darabig ücsörögtünk ott, majd bementünk a házba. Az állítólagos szüleim már aludtak, az egész ház sötét volt. Felbotorkáltunk a lépcsőn, a szobám előtt megálltam. Liam megölelt, és egy forró csókot nyomott ajkaimra. Nagyon csábító, de ki kell birnom ezt a két napot, anélkül, hogy bármilyen további testi kapcsolat lenne köztünk. Nem tudom utána hogy lesz, de legalább vele vagyok.
Reggel, vagyis délelőtt arra ébredtem, hogy Liam ébresztget.
-Gyere Ley, 11-kor találkozunk a fiúkkal, neked is jönnöd kell. Anyáék elmentek dolgozni.
-Jól van.. Megyek már.- fordultam a másik oldalamra, és becsuktam a szemem..
Liam lerángatta rólam a takarót.
-Ha nem szeretnél hideg vizet a nyakadba, akkor felkelsz.- fenyegetőzött. Erre.már kénytelen voltam felkelni, semmi kedvem nem volt egy kancsó hideg vízhez.
Felpattantam, és megöleltem Liamet. Meg akartam csókolni, de nem engedte.
-Ne..
-Miért Liam, nincs itthon senki.
-Tudom.. De akkor is a testvérem vagy. Nem jó ez így..
-Mi bajod van Liam? Olyan vagy mint az időjárás.. Hőmérséklet ingadozásod van, vagy mi? Egy megdugsz, egyszer meg:"Nem lehet, testvérek vagyunk." Nem akarsz magaddal vinni?!
-Dehogynem. Nem foglak itt hagyni, de akkor is vissza kell majd fognunk magunkat.
-Ahogy akarod..- mondtam halkan, majd a fürdőszobába mentem.
Fél óra múlva elindultunk. A kocsiban csak a bandáról beszélgettünk, a 'kettőnk' téma fel sem merült.
Bementünk a kávézóba, ami szinte üres volt, csak egy asztalnál ültek. Egy világos barna hajú srác, azt hiszem Louis. A másik pedig..
-Szia Niall,!- ölelte meg a testvérem a szőke srácot, aki nagy örömmel állt fel, mikor meglátta testvéremet. Utána Louis is felállt, és őt is megölelte.
-Sziasztok.- szólaltam meg én is mosolyogva.
-Ja igen, ő a húgom Leyla.
-Leyla Payne.- mondtam. Ők is bemutatkoztak, de azt hiszem felesleges volt, hisz tudom kik ők.
-Örülök hogy megismertelek, bár azt hiszem egyszer már találkoztunk.- mondta Niall.
-Az már régen volt.- tűnődött el Liam.- Nos.. Azért jött velem Leyla is, mert ő is szeretném magammal vinni Londonba. Nem akarom itt hagyni, családi gondok miatt. Nem rudom mit szóltok hozzá, de biztosítalak, hogy nem lesz terhünkre. Nagyon jól főz.- bökött oldalba testvérem.
-Jól főzöl? Részemről nincs akadály.- egyezett bele Niall. Louis és Liam nevetni kezdtek.
-Nekem sem lenne probléma, és szerintem Zaynnek és Harrynek sem.- mosolygott Louis.
-Köszönöm.- mondtam hálásan.
-Semmiség. Mindig is örültem volna, ha egy lány is lakik velünk, aki tud főzni, ráadásul gyönyörű is.- biztos elpirultam Niall szavainak hallatán. Jó fejnek tűnnek.
-Héhé.. El a kezekkel a húgomtól. Tiltott gyümölcs, ezt majd azért Harryvel és Zaynnel is közlöm.- mondta Liam, majd rám nézett. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, elég furán néztünk egymásra..
Miután minden fontos dolgot megbeszéltek, és kihülyéskedték magukat, felhívták a többi két tagot, és lerendeztek mindent. Holnap korán reggel indulás Londonba egy magángéppel.
Hazamentünk, és pakolni kezdtem. Holnap elkezdődik az új életem. Teljesen új, a mit sem törődő szüleim nélkül. Liammel, és még négy sráccal, akikkel biztos jól ki fogok jönni. Holnap..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése