Megmerevedtem.
-Leyla, lányom, hát meg sem öleled már a testvéredet?- sürgetett a nagyi, és közelebb tolt Liamhez.
-De, de persze..- mondtam. Odaálltam elé, s mielőtt megmozdultam volna, megragadott, és magához szorított.
-Mindig is tudtam, hogy ti nagyon jó tesvérek vagytok. - De még milyen...- gondoltam magamban, miközben a nagyi arról ecsetelt, hogy kiskorunkban sem bántottuk egymást soha, Liam megvédett mindig, meg bla bla bla.
-Mostmár elengedhetsz Liam.- mondtam közömbösen, és kiszabadítottam magam a szorításából. Annyira édes.. Végre megölhettem, és ... nem... menjen csak a nőcskéjéhez.
Nem fog belőlem hülyét csinálni.
-Fiam, mi szél hozott erre? Gyere ülj le!- irányította a kanapéhoz, majd engem is leültetett mellé.
-Gondoltam meglátogatlak. Meg hazaviszem Leylát.- elkerekedett a szemem. Haza akar vinni.
-Milyen kár, hogy most szüneteltek a bandával, olyan rég hallottalak már énekelni. Várjatok,.mindjárt hozok egy kis sütit, meg innivalót.- pattant fel a nagyi, és a konyhába sietett.
-Nem is örülsz nekem?- nézett rám Liam, miközben vállamra tette a kezét.
-Vedd le rólam a kezed. És olyan öt hónappal ezelőtt jobban örültem volna. Ahelyett, hogy keresel magadnak egy másik nőcskét, eljöhettél volna!- mordultam rá.
-Milyen nőcske?
-Még kérdezed? Akivel smároltál, és még kép is került fel a twitterre
-Áhh.. Danielle. Megpróbáltam vele járni, túl lépni rajtad de nem ment, két hónapja szakítottunk.-magyarázta.
-És mit mondtál neki, miért?
-Mert mást szeretek.
-Szóval már egy harmadik is van a képbe?!
-Téged, te hülye!- csókolt meg. Végre érezhettem ajkait az enyémen, melyek oly édesek voltak, és annyira levettek a lábamról.
-Akkor mi a francért nem jöttél el értem??- akadékoskodtam tovább.
-Mert azt hittem, hogy így majd elfelejtjük egymást. Azt hittem neked sikerült, de mikor tegnap írtál, tudtam hogy még te is mindig szeretsz..
-És most mi lesz?-kérdeztem.
-Nem tudom, haza megyünk és megoldjuk!-ölelt át ismét.
-Anyáék tudják hogy itt vagy?
-Nemtudom.
-De mit mondtál, hova mész?
-Semmit. Tegnap este összevesztünk,mert mondtam nekik, hogy haza foglak hozni, aztán kiabáltak velem, elmentem otthonról, és Niallnál aludtam.
-De ugye nem mondtad neki hogy még szere..
-Itt vagyok gyerekek.- jött be a nagyi, csak remélni tudtam hogy semmit nem hallott a beszélgetésből.
-Nagyi, ugye nem lesz gond ha hazamegyek?-kérdeztem.
-Dehogy baj. De remélem azért pár napot még maradtok. Liam, mindjárt csinálok neked helyet valahol.
-Nem szükséges, majd alszik az én szobámban.- vágtam rá gyorsan.
-Jól van, ahogy akarjátok.- egyezett bele nagyanyám.
Nem tudok haragudni Liamre. Azt mondta, hogy már szakított azzal a csajjal, mert szeret. Meg el jött értem, és hazavisz. Nem tudom anyáék mit fognak szólni, vagy mi lesz ezután. Egy valami biztos, hogy én Liam nélkül nem megyek sehová.
Miután megettük a sütit, nagyinak el kellett mennie valami nyugdíjas találkozóra, így Liammel ketten maradtunk.
Feküdtünk a kanapén, összebújva, csendben. Hallgattuk egymás szívdobogását. Felülmúlhatatlan érzés volt pihenni a számomra biztonságot nyújtó karjaiban. Olyan nyugtató volt, és romantikus.
-Éhes vagyok.- szólalt meg egy idő után Liam. Mindig el tudja rontani a legszebb pillanatokat, de ezt is szeretem benne, csak nevetni tudtam.
-Mi olyan vicces?- érdeklődött.
-Semmi. Gyere, csináljunk valami szendvicset.- húztam fel a kanapéról.
Bementünk a konyhába, és kipakoltam mindent a hűtőből, amiből szendvicset lehet csinálni. Elővettem a kenyeret, és kezdtem megkenni vajjal.
-Olyan aranyos vagy mikor a kés a kezedben van.- ölelt át hátulról. Csókolgatni, szívni kezdte a nyakam.
-Liam ne. Itt nem lehet. Mi van ha a nagyi hazajön?
-Ne aggódj, ő még soká jön.- vigyorgott.
-Lefeküdtél azzal a csajjal?- fordítottam komolyra a témát.
-Jajj, nemár Ley..
-Liam! Kérdeztem valamit.
-Nem. Nem feküdtem le vele.- nézett rám komolyan, gyönyörű barna szemeivel.
-Őszintén.
-Őszinte voltam. Meg mernék esküdni bárki életére.
-Jól van.- mosolyogtam, majd kentem volna tovább a kenyereket, de Liam nem hagyott.
-Ley.. Nem bírom..- fordított meg. Nem mondtam semmit, csak megcsókoltam. Felkapott, és bevitt a szobába. Ledobott az ágyra, és szép lassan kezdte lehámozni a ruháimat, közben végig puszilgatta a nyakam....
..
-Liam.. Gyorsabban.. Mindjárt elmegyek!- mondtam, s közben a hátát karmolásztam.
A lehető leggyorsabb tempóra kapcsolt, éreztem, hogy mindjárt itt a csúcs.
-Megjöttem gyere... Jesszusom.- hallottam egy sikítást, majd egy ajtócsapódást.
-A picsába Liam.. Ezt nagyon elkúrtuk..
-De még mennyire, nem sikerült elmennem...
-Ne ez legyen a legnagyobb probléma.. Ha nem vetted volna észre, a nagyi az előbb itt volt, látta az unokáit ahogy éppen az ágyban 'tevékenykednek', lehet hogy szívrohamot kapott.
-Most mit csináljunk?- pattant le rólam, és felvette az alsógatyáját.
-Fogalmam sincs. Remélem hogy anyáéknak nem számol be erről. Talán beszélned kéne vele!
-Nekem?!
-Igen. Na jó, mindkettőnknek.- mondtam, majd felöltöztem.
-Jól van, most vagy soha.- csókolt meg, megfogta a kezem, és a nagyi szobája felé indultunk. Bekopogtunk, majd benyitottunk. Nagyi az ágyán ült, és a könnyeit törölgette, egy régi módi textil zsebkendővel.
-Nagyi figyelj..- kezdte Liam.- Tudom, hogy most nagyon meglepődtél, meg minden.. De.. nem próbálok magyarázkodni, amit láttál, azt elég jól láttad.- próbált magyarázni Liam.
-Liam, ne beszélj össze- vissza. Tehát nagyi, jól láttad amit láttál, Liam és én együtt voltunk 'úgy', mert nem csak testvérként szeretjük egymást.- mondtam el neki határozottan.
-Én nem tudom mit mondjak.. Én azt hittem, hogy ti vagytok a legjobb testvérek. Erre kiderül, hogy mégsem.- felelt a nagyi szipogva.
-Kérlek, ne mondd el anyáéknak.- ültem le mellé.
-Holnap ide jönnek. De miért ne mondjam el?, tudják, nem?- ennél hülyébb kérdést nem is tehetett volna fel.
-Mert szerelmes vagyok Liambe, és nem akarom elveszíteni. Még egyszer nem. Mert eltiltottak minket egymástól mikor megtudták, és azért kellett itt maradnom.
De várjunk.. Mit mondtál?!! Holnap ide jönnek?!
-Igen. De akkor is el kell mondanotok, vagy ha ti nem, megteszem én. Mert ez így nem mehet tovább.- törölte le utolsó pár csepp könnyét nagymamánk, majd felállt.
-Ez komoly? Te képes lennél elárulni azt, hogy Ley meg én megint...?
-Nem tudom, nehéz ezt felfogni, tény hogy nem örülök neki... Inkább igyunk valamit.- terelte el a témát, majd zavartan felállt. Liam megcsókolt, mire nagyi csak a szemöldökét húzogatta, majd kimentünk a konyhába. A nagyi csinált teát, én pedig folytattam a szendvicseket.
-Először is, tisztázzunk valamit.- köszörülte meg a torkát nagyi, és ránk nézett.-Ha nagyon nem bírjátok ezt abbahagyni.. Eszetekbe se jusson az, hogy védekezés nélkül olyat csináljatok..
-Ezt mi is tudtuk nagymama.- Liam.
-Jól van, csak gondoltam figyelmeztetlek, mielőtt olyat tesztek, amit később megbánhattok. De anyádékkal akkor is közölnetek kéne valahogy, nem tudjátok mindig eltitkolni.
-Kérlek. Megoldjuk valahogy.. Majd azt mondjuk hogy már minden olyan mint régen.- vetettem fel.
-Szerinted beveszik?- nézett rám Liam.
-Nem tudom, muszáj lesz. Mikor jönnek?
-Holnap.Mikor a nyugdíjas klubba voltam, akkor telefonáltak. Azt nem mondták minek jönnek.Inkább nem mondok nekik semmit. Én nem akarok közétek állni, majd megoldjátok. Nagyon jól tudom mit éreztek.- hajtotta le a fejét. Tudja mit érzünk?!
-Rendben. Azt hiszem fel kell készülnünk a holnapra..- harapott bele Liam a végre elkészült ennivalójába.
-Leyla, lányom, hát meg sem öleled már a testvéredet?- sürgetett a nagyi, és közelebb tolt Liamhez.
-De, de persze..- mondtam. Odaálltam elé, s mielőtt megmozdultam volna, megragadott, és magához szorított.
-Mindig is tudtam, hogy ti nagyon jó tesvérek vagytok. - De még milyen...- gondoltam magamban, miközben a nagyi arról ecsetelt, hogy kiskorunkban sem bántottuk egymást soha, Liam megvédett mindig, meg bla bla bla.
-Mostmár elengedhetsz Liam.- mondtam közömbösen, és kiszabadítottam magam a szorításából. Annyira édes.. Végre megölhettem, és ... nem... menjen csak a nőcskéjéhez.
Nem fog belőlem hülyét csinálni.
-Fiam, mi szél hozott erre? Gyere ülj le!- irányította a kanapéhoz, majd engem is leültetett mellé.
-Gondoltam meglátogatlak. Meg hazaviszem Leylát.- elkerekedett a szemem. Haza akar vinni.
-Milyen kár, hogy most szüneteltek a bandával, olyan rég hallottalak már énekelni. Várjatok,.mindjárt hozok egy kis sütit, meg innivalót.- pattant fel a nagyi, és a konyhába sietett.
-Nem is örülsz nekem?- nézett rám Liam, miközben vállamra tette a kezét.
-Vedd le rólam a kezed. És olyan öt hónappal ezelőtt jobban örültem volna. Ahelyett, hogy keresel magadnak egy másik nőcskét, eljöhettél volna!- mordultam rá.
-Milyen nőcske?
-Még kérdezed? Akivel smároltál, és még kép is került fel a twitterre
-Áhh.. Danielle. Megpróbáltam vele járni, túl lépni rajtad de nem ment, két hónapja szakítottunk.-magyarázta.
-És mit mondtál neki, miért?
-Mert mást szeretek.
-Szóval már egy harmadik is van a képbe?!
-Téged, te hülye!- csókolt meg. Végre érezhettem ajkait az enyémen, melyek oly édesek voltak, és annyira levettek a lábamról.
-Akkor mi a francért nem jöttél el értem??- akadékoskodtam tovább.
-Mert azt hittem, hogy így majd elfelejtjük egymást. Azt hittem neked sikerült, de mikor tegnap írtál, tudtam hogy még te is mindig szeretsz..
-És most mi lesz?-kérdeztem.
-Nem tudom, haza megyünk és megoldjuk!-ölelt át ismét.
-Anyáék tudják hogy itt vagy?
-Nemtudom.
-De mit mondtál, hova mész?
-Semmit. Tegnap este összevesztünk,mert mondtam nekik, hogy haza foglak hozni, aztán kiabáltak velem, elmentem otthonról, és Niallnál aludtam.
-De ugye nem mondtad neki hogy még szere..
-Itt vagyok gyerekek.- jött be a nagyi, csak remélni tudtam hogy semmit nem hallott a beszélgetésből.
-Nagyi, ugye nem lesz gond ha hazamegyek?-kérdeztem.
-Dehogy baj. De remélem azért pár napot még maradtok. Liam, mindjárt csinálok neked helyet valahol.
-Nem szükséges, majd alszik az én szobámban.- vágtam rá gyorsan.
-Jól van, ahogy akarjátok.- egyezett bele nagyanyám.
Nem tudok haragudni Liamre. Azt mondta, hogy már szakított azzal a csajjal, mert szeret. Meg el jött értem, és hazavisz. Nem tudom anyáék mit fognak szólni, vagy mi lesz ezután. Egy valami biztos, hogy én Liam nélkül nem megyek sehová.
Miután megettük a sütit, nagyinak el kellett mennie valami nyugdíjas találkozóra, így Liammel ketten maradtunk.
Feküdtünk a kanapén, összebújva, csendben. Hallgattuk egymás szívdobogását. Felülmúlhatatlan érzés volt pihenni a számomra biztonságot nyújtó karjaiban. Olyan nyugtató volt, és romantikus.
-Éhes vagyok.- szólalt meg egy idő után Liam. Mindig el tudja rontani a legszebb pillanatokat, de ezt is szeretem benne, csak nevetni tudtam.
-Mi olyan vicces?- érdeklődött.
-Semmi. Gyere, csináljunk valami szendvicset.- húztam fel a kanapéról.
Bementünk a konyhába, és kipakoltam mindent a hűtőből, amiből szendvicset lehet csinálni. Elővettem a kenyeret, és kezdtem megkenni vajjal.
-Olyan aranyos vagy mikor a kés a kezedben van.- ölelt át hátulról. Csókolgatni, szívni kezdte a nyakam.
-Liam ne. Itt nem lehet. Mi van ha a nagyi hazajön?
-Ne aggódj, ő még soká jön.- vigyorgott.
-Lefeküdtél azzal a csajjal?- fordítottam komolyra a témát.
-Jajj, nemár Ley..
-Liam! Kérdeztem valamit.
-Nem. Nem feküdtem le vele.- nézett rám komolyan, gyönyörű barna szemeivel.
-Őszintén.
-Őszinte voltam. Meg mernék esküdni bárki életére.
-Jól van.- mosolyogtam, majd kentem volna tovább a kenyereket, de Liam nem hagyott.
-Ley.. Nem bírom..- fordított meg. Nem mondtam semmit, csak megcsókoltam. Felkapott, és bevitt a szobába. Ledobott az ágyra, és szép lassan kezdte lehámozni a ruháimat, közben végig puszilgatta a nyakam....
..
-Liam.. Gyorsabban.. Mindjárt elmegyek!- mondtam, s közben a hátát karmolásztam.
A lehető leggyorsabb tempóra kapcsolt, éreztem, hogy mindjárt itt a csúcs.
-Megjöttem gyere... Jesszusom.- hallottam egy sikítást, majd egy ajtócsapódást.
-A picsába Liam.. Ezt nagyon elkúrtuk..
-De még mennyire, nem sikerült elmennem...
-Ne ez legyen a legnagyobb probléma.. Ha nem vetted volna észre, a nagyi az előbb itt volt, látta az unokáit ahogy éppen az ágyban 'tevékenykednek', lehet hogy szívrohamot kapott.
-Most mit csináljunk?- pattant le rólam, és felvette az alsógatyáját.
-Fogalmam sincs. Remélem hogy anyáéknak nem számol be erről. Talán beszélned kéne vele!
-Nekem?!
-Igen. Na jó, mindkettőnknek.- mondtam, majd felöltöztem.
-Jól van, most vagy soha.- csókolt meg, megfogta a kezem, és a nagyi szobája felé indultunk. Bekopogtunk, majd benyitottunk. Nagyi az ágyán ült, és a könnyeit törölgette, egy régi módi textil zsebkendővel.
-Nagyi figyelj..- kezdte Liam.- Tudom, hogy most nagyon meglepődtél, meg minden.. De.. nem próbálok magyarázkodni, amit láttál, azt elég jól láttad.- próbált magyarázni Liam.
-Liam, ne beszélj össze- vissza. Tehát nagyi, jól láttad amit láttál, Liam és én együtt voltunk 'úgy', mert nem csak testvérként szeretjük egymást.- mondtam el neki határozottan.
-Én nem tudom mit mondjak.. Én azt hittem, hogy ti vagytok a legjobb testvérek. Erre kiderül, hogy mégsem.- felelt a nagyi szipogva.
-Kérlek, ne mondd el anyáéknak.- ültem le mellé.
-Holnap ide jönnek. De miért ne mondjam el?, tudják, nem?- ennél hülyébb kérdést nem is tehetett volna fel.
-Mert szerelmes vagyok Liambe, és nem akarom elveszíteni. Még egyszer nem. Mert eltiltottak minket egymástól mikor megtudták, és azért kellett itt maradnom.
De várjunk.. Mit mondtál?!! Holnap ide jönnek?!
-Igen. De akkor is el kell mondanotok, vagy ha ti nem, megteszem én. Mert ez így nem mehet tovább.- törölte le utolsó pár csepp könnyét nagymamánk, majd felállt.
-Ez komoly? Te képes lennél elárulni azt, hogy Ley meg én megint...?
-Nem tudom, nehéz ezt felfogni, tény hogy nem örülök neki... Inkább igyunk valamit.- terelte el a témát, majd zavartan felállt. Liam megcsókolt, mire nagyi csak a szemöldökét húzogatta, majd kimentünk a konyhába. A nagyi csinált teát, én pedig folytattam a szendvicseket.
-Először is, tisztázzunk valamit.- köszörülte meg a torkát nagyi, és ránk nézett.-Ha nagyon nem bírjátok ezt abbahagyni.. Eszetekbe se jusson az, hogy védekezés nélkül olyat csináljatok..
-Ezt mi is tudtuk nagymama.- Liam.
-Jól van, csak gondoltam figyelmeztetlek, mielőtt olyat tesztek, amit később megbánhattok. De anyádékkal akkor is közölnetek kéne valahogy, nem tudjátok mindig eltitkolni.
-Kérlek. Megoldjuk valahogy.. Majd azt mondjuk hogy már minden olyan mint régen.- vetettem fel.
-Szerinted beveszik?- nézett rám Liam.
-Nem tudom, muszáj lesz. Mikor jönnek?
-Holnap.Mikor a nyugdíjas klubba voltam, akkor telefonáltak. Azt nem mondták minek jönnek.Inkább nem mondok nekik semmit. Én nem akarok közétek állni, majd megoldjátok. Nagyon jól tudom mit éreztek.- hajtotta le a fejét. Tudja mit érzünk?!
-Rendben. Azt hiszem fel kell készülnünk a holnapra..- harapott bele Liam a végre elkészült ennivalójába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése