#8.Rész

Felültünk a repülőre, és vártam hogy elinduljunk. Féltem hogy anya megtalál minket. Mikor száll már fel a gép?! Egyre nyugtalanabb voltam.. Még csak hat óra, de lehet hogy anya már rég észrevette hogy megszöktünk. Nincs nagy valószínűsége hogy utánunk jönne a magánrepülőre, de tőle az is kitelik. 

-Baj van? Olyan nyugtalannak tűnsz.- nézett rám Liam aggódó pillantásokkal.

-Kérsz chipset? Engem mindig feldob.- szólt hátra Niall, aki előttünk eszegette a chipset Louissal.

-Nem.. Kösz..- feleltem.

'Kapcsolják be öveiket, dőljenek hátra, a repülőgép megkezdi a felszállást' -mondta a stewardess a hangszóróból. Végre.. Most egy kicsit megkönnyebbültem. Viszlát Wolverhampton, Üdv London..

Kinéztem az ablakon, ahogy egyre fentebb repülünk.. A felhők csodaszépek voltak, mindig is szerettem repülni, bár eddig talán háromszor repültem, és persze nem magángéppel.

Nem tudom mennyi idő múlva, de elkezdtünk lefelé ereszkedni. Már látni lehetett London leggazdagabb negyedének épületeit. Még sohasem jártam ezen a részen, de ez érthető, nem vagyok sem híres, sem gazdag. A nagyi pedig a város másik végén lakik, ott meg nem éppen gazdag emberek laknak, de azért az is szép része a városnak.

Kikötöttük magunkat, a stewardess kinyitotta az ajtót, és szabad volt az út lefelé. Óvatosan lépkedtem a lépcsőkön Liam, Niall és Louis pedig mögöttem, mikor végre érte a lábam a talajt, már biztonságban éreztem magam. Hiába szeretek repülni, mindig elfog egy kis félelem, hogy lezuhanunk. Vagy most éppen az járt a fejemben, hogy az anyám utánunk jön.

Megkerestük a bőröndjeinket, majd a repülőtér parkolója felé mentünk. 

Egy pár lány utánunk szaladt, és lerohamozták a bátyámékat. Még otthon lakott Liam, ritkán került az őrült rajongóik közé, egyszer kétszer fordult elő, hogy megállították az utcán. De most újra kezdődik minden. Ez ellen semmit nem lehet tenni, hisz híres, és látszik hogy örömmel csinálja. Imád énekelni és imádja a rajongóit, nem tudna megbántani senkit. Mindig tudtam hogy a bátyámnak van a legnagyobb szíve a világon. Talán ezért is szeretem ennyire. Túlságosan is.. 

Pár közös kép után végre eljutottunk a parkolóhoz, Ahol két fekete autó állt. Kiszállt belőle két srác. A banda további két tagja.

-De jó hogy itt vagytok.- ölelte meg Harry és Zayn Liamet, Niallt, és Lout.

-Sziasztok. Leyla Payne.- mutatkoztam be, és engem is megöleltek.

-Üdv a családban.- nevetett Zayn.- Pakoljátok be a bőröndöket a kocsiba, és induljunk.-intett a fiúknak. Niall elém rohant, és kikapta a kezemből a bőröndöket.

-Niall, attól hogy lány vagyok, be tudom tenni a csomagtartóba én is..- ráztam a fejem, mire ő csak elmosolyodott. Louis Zaynnel ment, Liam és én, Harry kocsijába ültünk, természetesen Niall is velünk tartott...  

Tíz perc kocsikázás után egy hatalmas házhoz, jobban mondva egy villához értünk, aminek a kapujában biztonsági őrök álltak.

-Hmm.. Újra a régi lakhelyen.- csillant fel Liam szeme. Régebben sokat mesélt róla, hogy mennyire szeretett itt lakni, és hülyéskedni a srácokkal, a sok munka mellet, meg persze mikor nem turnén vagy a családjuknál voltak.

Mikor beléptem az ajtón egy hatalmas nappali tárult elém.

-Ahhoz képest hogy ti laktok itt, egész rend és tisztaság van..- tűnődtem.

-Láttad volna tegnap.. Egy hete hogy beköltöztünk, és csak tegnap este lett kitakarítva rendesen..- nevetett Harry.

-Szerintem te aludj az én lakrészemen.- mondta Liam.

-Ez nem ér, akkor neked lesz segítséged a takarításba, mi meg csinálhatjuk egyedül.- tette karba a kezét a szöszi.

-Nyugi Niall, ha nem hagyod szét állandóan a ruháidat, a tányérokat, és a kajás zacskókat, akkor neked sem kell majd olyan sokat pakolnod..- nevetett Louis.

Liam bevezetett egy ajtón, ahol egy pici előtár volt, egy fürdőszoba, és két szoba.

-Mindenkinek ennyi a lakrésze. A konyha, és a nappali közös.- magyarázta Liam.- Ez lesz a te szobád, pakolj be a szekrényekbe nyugodtan.

Letettem magam mellé a bőröndöt, elé álltam, és mélyen a szemébe néztem. 

-Ne nézz így kérlek..- az arcomra tette a kezét, és gyengéden megcsókolt.- Ezt nem lehet..

-Te vagy lehetetlen Liam. Megcsókolsz, majd közlöd, hogy nem lehet.. Akkor miért csókoltál meg?!- néztem rá értetlenül. Nem szeretem mikor így játszik velem, hogy egyszer elutasít, egyszer pedig ha úgy tartja kedve, akkor közeledik.. 

-Jólvan.. Ez nem a megfelelő alkalom.. Örülök hogy itt vagy.- mosolygott.- Majd elmegyünk holnap vásárolni, és megvesszük azokat a cuccokat amit otthon kellett hagynod.

-Ne mondd többé hogy otthon.- néztem komoran.

-Oké.. Akkor amiket 'ott' kellett hagynod.. - nevetett, majd kiment. Elkezdtem kipakolni a ruháimat a bőröndből.

Utána elterültem az ágyon, és néztem a plafont. Most boldognak kéne lennem, de mégsem vagyok az.. Pedig végre itt vagyok Liammel. Lehet hogy az a tudat hogy ő a testvérem, és ezt nem szabad, belezavar abba hogy én boldog akarok lenni. De én nem tudom csak testvérként szeretni. 

Gondolataimat telefonom rezgése hesegette el. Kivettem a zsebemből. A képernyőn ez állt: Anya.

A szivem gyorsabban kezdett ez verni.

-Liam!- kiabáltam.

-Miaz?- jött be az ajtón, mire én csak felé tartottam a telefont.

-Semmiképpen se vedd fel!- adta ki a parancsot. 

Most tűnt fel neki, hogy eltűntünk? Fél tíz van, pedig ilyenkor már rég dolgozni szokott az irodában. Lehet hogy hazaugrott valamiért, és hiányolt minket, amilyen eddig még nem volt.

Én viszont kicsit rosszul érzem magam, hisz még attól a pár baromtól sem tudtam elbúcsúzni, akik tényleg a barátaim voltak. De majd írok nekik a neten, egyszer úgyis megtudnák hol vagyok. Elővettem a gépemet, és felléptem twitterre. Szokás szerint semmi érdekes nem volt, még senki sem írta hogy hová mentem. Még jó hogy anyámnak nincs egy közösségi oldalon sem profilja..

@Leyla_Payne: Új élet!   in London with @Real_Liam_Payne #loveyoubro

Később a konyhába mentem, hogy felmérjem a terepet, ahol Liam szerint sokat kel majd időznöm, ha öt éhes szájat be akarok tömni, mert én leszek az új 'szakácsnőjük'. Lehet hogy tudok főzni, de a főzőtudásom korántsem olyan mint egy szakácsé, de megpróbálom majd szívemet lelkemet beleadni. Ha már itt élősködök rajtuk, legalább egy kis hasznomat vegyék. Kinyitottam a hűtőt, ami szinte üres volt. Azt hiszem ma nem igazán tudom megmutatni főző tudományomat..

Rendeltünk kaját, és közben leültünk beszélgetni. A fiúk jövő héten kezdenek dolgozni a stúdióban az új albumukon. 

Este mindenki bevonult a szobájába, az egész házban csend lett. Én is bedőltem az ágyba, de nem tudtam elaludni. Át akarok menni Liamhez. Egy hirtelen elhatározásból felpattantam, és berontottam Liam szobájába, aki már aludt. Vagyis aludt volna, ha én nem török rá.

-Ley, menj aludni, fáradt vagyok.- mondta.

-De nem tudok aludni. De nem tudom miért.- ültem le az ágyára.

-Én sem.. De én tudom miért.. Mert itt karattyolsz nekem.. Amúgy a lábamon ülsz.- morogta.

-Ja.. bocsi..- mondtam, majd arrébb ültem.

-Leyla aludni szeretnék...

-Jól van.. Akkor itt alszok.- vágtam rá, és bebújtam mellé az ágyba.

-Ne vedd el a a takarómat..- rántotta le rólam. Mindig ilyen mikor álmos, és nem hagyják aludni.

-De fázok..- Nyávogtam. Becsuktam a szemem, és végre boldog voltam, mert itt vagyok Liam mellett. Átölelt, és melegség járta át az egész testem.

-Liam?

-Miaz már?- mordult rám.

-Szeretlek.

-Én is.- mondta és  megcsókolt.

Végre elaludtam, és nem zaklattam tovább.

 komit, és hozom a következőt! :))