Lementem vacsorázni, mintha mi sem történt volna. Nem akartam nagy feltűnést kelteni, bár lehet hogy pont ez volt feltűnő. Igazából nem vagyok hosszú távon haragtartó, de mindig tovább tartott egy napnál amíg megbékéltem. De anya gondolhatja azt is, hogy azért ment ez most olyan gyorsan, mert Liam elmegy tőlünk. Ha tudná hogy én is megyek...
-Kérsz még salátát, Leyla? Ma szedtem a szimszéd kertjéből, mert neki sok van, és megengedte, hogy szedjek.- nyújtotta felém apa a tálat, aminek az alján volt még egy kicsi.
-Nem köszi.-válaszoltam.
-Én kérek.- mondta Liam.
-Na ugye hogy ez jobb, mint a bolti.- remek, most a salátáról akar velünk társalogni? Vagy azt akarja megmutatni, hogy nem anya mellett áll, és azért beszélget velünk ilyen kedvesen. Anya meg se szólalt.
-Ja.- zárta le Liam a beszélgetést, egy érdektelen 'ja'-val.
Vacsora után leültünk Liammel a nappaliba, és a bandáról kezdtünk beszélgetni. Apa bejött, és leült a fotelba. Mit sem törődve vele, folytattuk a beszélgetést. Ez most igazából olyan volt mint régen, csak átlagos testvérként beszélgettünk. Nem mondom hogy közbe nem támadtak perverz gondolataim, ahogy Liam beszélt.. De a lényeg, hogy kívülről nem látszott, csak én tudtam mi forog a fejemben, testvérem pedig el volt foglalva azzal, hogy beszámoljon mindenről ami a bandával, és a fiúkkal kapcsolatos. Sok sztorit mesélt, látszott rajta, várja hogy ismét egy csapatként dolgozzanak.
Apa csak csöndben figyelte miről beszélgetünk, az anyánk pedig valószínűleg a konyhában ült a laptopjánál, és az irodai munkáját folytatta.
Később felmentünk a szobánkba. Megnéztem, hogy minden fontosat betettem-e, majd elmentem zuhanyozni. Miközben a víz ereszkedett rám a zuhanyrózsából, gondolkozni kezdtem.ényleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy itt fürdök? vagy hogy itt alszok? Mióta az eszemet tudom, itt lakok. De ennek vége. Én nem akarom többet az anyámat látni. Nem tudom, hogy miért utált meg ennyire, de már nagyon régóta ilyen mindenkivel. Nem tudom apa hogy tudja, vagy tudta eddig elviselni, de nekem elég volt. Nem leszek szomorú, hisz holnaptól Liammel leszek, és járom a saját utam. Vagyis majdnem.. Liam segítségével.
Mikor kijöttem a fürdőből, kiabálást hallottam lentről. Az anyám hangját. Oda álltam a lépcső elé, és hallgatózni kezdtem.
-Ne mondd nekem, hogy neked már minden olyan mint régen, és megbocsájtottál nekik!
-De igen! Kérlek ne rontsd el, ez Liam utolsó estéje itthon.
-Nem érdekel! De miért nem állsz mellém? Tegnap is csak lestél, nem adtál nekem igazat!- kiabált anyám.
-Neked meg miért kell beleavatkoznod abba ami az ő dolguk? Ők döntik el kit szeretnek, nem kellett volna ide hívnod Danielle családját. Aljas húzás volt..- hallottam.apám hangját is.
-Igenis én döntöm el. Ebben a házban az van, amit én akarok!- ennyit elég is volt hallani, bementem a szobámba.
Szóval apa mellettünk áll. Bár ez nem változtat semmin, mert nem védett meg minket. Meg persze nem fogom beavatni a tervünkbe, és maradni sem fogok.
Ők úgy tudják, hogy Liam késő délután megy, így előtte biztos haza fognak jönni elbúcsúzni. Holnap nagyon korán kell kelni, mielőtt még ők felkelnének.
Utoljára átnéztem mindent, majd lefeküdtem aludni. Nagyon izgultam, így nehezen lehet elaludni. Olyan jó lenne Liammel összebújva feküdni. De nem mehetek át, ma már nem. Holnaptól ott lesz négy srác, és nem lesz olyan egyszerű dolgunk. De legalább nem fognak úgy figyelni minket, ahogy anyánk teszi, mintha körözött bűnözők lennénk.
Remény, boldogság, izgalom, és egyben egy kis félelem is volt bennem, de remélem mihelyst holnap felszállunk a géppel London felé, ez elmúlik.
-Leyla, ideje felkelni.- kinyitottam a szemem, és hunyorogva az órára pillantottam. Négy óra. Hajnali négy óra. Felálltam, és megöleltem Liamet. Még ő sem volt felöltözve, így csak egy póló, és egy alsónadrág volt rajta. Végignéztem rajta, kómásan vigyorogtam rá.
-Ne nézz így rám hugi.- mosolygott, és a 'hugi' szót megnyomta. Megcsókolt, szenvedélyesen, és romantikusan. Nem tudok rajta eligazodni.
Kiment, majd halkan a fürdőszobába mentem, majd felöltöztem. Kivettem a szekrényemből a két teli bőröndöt, és valamennyire összerámoltam a maradék cuccot a szobámban. Közben a gyomrom görcsbe rándult, nem csak az utazás miatt.. Mi van ha nem sikerül és anya rajtakap minket. Vagy már tudja, és karba tett kézzel fog minket várni az ajtó előtt... Vagy ha apa akadályozza meg?! Nem,nem.. Bízok benne hogy minden jól sül el, és bízok Liamben. Csak benne, és senki másban.
-Ideje indulni.- suttogta. Észre sem vettem hogy bejött, olyan halkan nyitotta ki az ajtót.- Louis már ott vár minket egy autóban az utca sarkon
Megfogta az egyik bőröndömet, meg a sajátjait, és elindult lefelé a lépcsőn. Én vittem a másikat, és a táskámat a vállamra akasztottam, amibe benne volt az útlevelem, és az össze iratom.
Végigmentünk a nappalin, reméltem hogy nem túl hangosan, és nem hallja senki. A szüleink szobája a nappaliból nyílt, így nehéz dolgunk volt.
Liam halkan elfordította a zárban a kulcsot, és kinyitotta a bejárati ajtót. Már csak ki kell menni rajta, becsukni, eljutni az autóig, és szabadok vagyunk. Akkor leszek igazán nyugott ha már a repülőn ülünk.
Liam ment ki először, indultam utána, mikor egy kezet érztem a vállamon. Végünk..
-Leyla...- hátrafordultam.. Az apám állt mögöttem.
-Apa.. én.. én..- kezdtem volna mentegetőzni. Liam visszafordult, és kétségbeesetten állt mellém.
-Jó utat!- mondta az apám, és kezembe nyomott egy bankkártyát.
-Gondoltam hogy készültök valamire, és nem akadályozlak meg titeket, jobb hogy elmentek innen, anyátoktól. Sok sikert. Liam, vigyázzatok egymásra.- megölelt mindkettőnket.
-Köszönöm apa, tényleg. köszönjük.- mondtam, majd útra intett minket. Nagyon megkönnyebbültem.
-Fuuu basszus, nagyon megijedtem.- mondta Liam, és megfogta a kezem.
Elértünk az utca végére, ahol egy taxi várt minket. Louis szállt ki a sofőr mellől, és segített begyömöszölni a bőröndöket a nem éppen nagy csomagtartóba.
-Azt hittem már sosem jöttök.- mondta.
-Mi is..- feletük egyszerre Liammel, és nevetni kezdtünk.
-Miért?- nézett értetlenül.
-Majdnem lebuktunk.- feleltem.- De most inkább induljunk, nehogy egy ordibáló nő kezdjen el szaladni utánunk, hogy hova megyek.- szálltam be a kocsiba.
Elindultunk a reptér felé.Úton a szabadság felé..
-Kérsz még salátát, Leyla? Ma szedtem a szimszéd kertjéből, mert neki sok van, és megengedte, hogy szedjek.- nyújtotta felém apa a tálat, aminek az alján volt még egy kicsi.
-Nem köszi.-válaszoltam.
-Én kérek.- mondta Liam.
-Na ugye hogy ez jobb, mint a bolti.- remek, most a salátáról akar velünk társalogni? Vagy azt akarja megmutatni, hogy nem anya mellett áll, és azért beszélget velünk ilyen kedvesen. Anya meg se szólalt.
-Ja.- zárta le Liam a beszélgetést, egy érdektelen 'ja'-val.
Vacsora után leültünk Liammel a nappaliba, és a bandáról kezdtünk beszélgetni. Apa bejött, és leült a fotelba. Mit sem törődve vele, folytattuk a beszélgetést. Ez most igazából olyan volt mint régen, csak átlagos testvérként beszélgettünk. Nem mondom hogy közbe nem támadtak perverz gondolataim, ahogy Liam beszélt.. De a lényeg, hogy kívülről nem látszott, csak én tudtam mi forog a fejemben, testvérem pedig el volt foglalva azzal, hogy beszámoljon mindenről ami a bandával, és a fiúkkal kapcsolatos. Sok sztorit mesélt, látszott rajta, várja hogy ismét egy csapatként dolgozzanak.
Apa csak csöndben figyelte miről beszélgetünk, az anyánk pedig valószínűleg a konyhában ült a laptopjánál, és az irodai munkáját folytatta.
Később felmentünk a szobánkba. Megnéztem, hogy minden fontosat betettem-e, majd elmentem zuhanyozni. Miközben a víz ereszkedett rám a zuhanyrózsából, gondolkozni kezdtem.ényleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy itt fürdök? vagy hogy itt alszok? Mióta az eszemet tudom, itt lakok. De ennek vége. Én nem akarom többet az anyámat látni. Nem tudom, hogy miért utált meg ennyire, de már nagyon régóta ilyen mindenkivel. Nem tudom apa hogy tudja, vagy tudta eddig elviselni, de nekem elég volt. Nem leszek szomorú, hisz holnaptól Liammel leszek, és járom a saját utam. Vagyis majdnem.. Liam segítségével.
Mikor kijöttem a fürdőből, kiabálást hallottam lentről. Az anyám hangját. Oda álltam a lépcső elé, és hallgatózni kezdtem.
-Ne mondd nekem, hogy neked már minden olyan mint régen, és megbocsájtottál nekik!
-De igen! Kérlek ne rontsd el, ez Liam utolsó estéje itthon.
-Nem érdekel! De miért nem állsz mellém? Tegnap is csak lestél, nem adtál nekem igazat!- kiabált anyám.
-Neked meg miért kell beleavatkoznod abba ami az ő dolguk? Ők döntik el kit szeretnek, nem kellett volna ide hívnod Danielle családját. Aljas húzás volt..- hallottam.apám hangját is.
-Igenis én döntöm el. Ebben a házban az van, amit én akarok!- ennyit elég is volt hallani, bementem a szobámba.
Szóval apa mellettünk áll. Bár ez nem változtat semmin, mert nem védett meg minket. Meg persze nem fogom beavatni a tervünkbe, és maradni sem fogok.
Ők úgy tudják, hogy Liam késő délután megy, így előtte biztos haza fognak jönni elbúcsúzni. Holnap nagyon korán kell kelni, mielőtt még ők felkelnének.
Utoljára átnéztem mindent, majd lefeküdtem aludni. Nagyon izgultam, így nehezen lehet elaludni. Olyan jó lenne Liammel összebújva feküdni. De nem mehetek át, ma már nem. Holnaptól ott lesz négy srác, és nem lesz olyan egyszerű dolgunk. De legalább nem fognak úgy figyelni minket, ahogy anyánk teszi, mintha körözött bűnözők lennénk.
Remény, boldogság, izgalom, és egyben egy kis félelem is volt bennem, de remélem mihelyst holnap felszállunk a géppel London felé, ez elmúlik.
-Leyla, ideje felkelni.- kinyitottam a szemem, és hunyorogva az órára pillantottam. Négy óra. Hajnali négy óra. Felálltam, és megöleltem Liamet. Még ő sem volt felöltözve, így csak egy póló, és egy alsónadrág volt rajta. Végignéztem rajta, kómásan vigyorogtam rá.
-Ne nézz így rám hugi.- mosolygott, és a 'hugi' szót megnyomta. Megcsókolt, szenvedélyesen, és romantikusan. Nem tudok rajta eligazodni.
Kiment, majd halkan a fürdőszobába mentem, majd felöltöztem. Kivettem a szekrényemből a két teli bőröndöt, és valamennyire összerámoltam a maradék cuccot a szobámban. Közben a gyomrom görcsbe rándult, nem csak az utazás miatt.. Mi van ha nem sikerül és anya rajtakap minket. Vagy már tudja, és karba tett kézzel fog minket várni az ajtó előtt... Vagy ha apa akadályozza meg?! Nem,nem.. Bízok benne hogy minden jól sül el, és bízok Liamben. Csak benne, és senki másban.
-Ideje indulni.- suttogta. Észre sem vettem hogy bejött, olyan halkan nyitotta ki az ajtót.- Louis már ott vár minket egy autóban az utca sarkon
Megfogta az egyik bőröndömet, meg a sajátjait, és elindult lefelé a lépcsőn. Én vittem a másikat, és a táskámat a vállamra akasztottam, amibe benne volt az útlevelem, és az össze iratom.
Végigmentünk a nappalin, reméltem hogy nem túl hangosan, és nem hallja senki. A szüleink szobája a nappaliból nyílt, így nehéz dolgunk volt.
Liam halkan elfordította a zárban a kulcsot, és kinyitotta a bejárati ajtót. Már csak ki kell menni rajta, becsukni, eljutni az autóig, és szabadok vagyunk. Akkor leszek igazán nyugott ha már a repülőn ülünk.
Liam ment ki először, indultam utána, mikor egy kezet érztem a vállamon. Végünk..
-Leyla...- hátrafordultam.. Az apám állt mögöttem.
-Apa.. én.. én..- kezdtem volna mentegetőzni. Liam visszafordult, és kétségbeesetten állt mellém.
-Jó utat!- mondta az apám, és kezembe nyomott egy bankkártyát.
-Gondoltam hogy készültök valamire, és nem akadályozlak meg titeket, jobb hogy elmentek innen, anyátoktól. Sok sikert. Liam, vigyázzatok egymásra.- megölelt mindkettőnket.
-Köszönöm apa, tényleg. köszönjük.- mondtam, majd útra intett minket. Nagyon megkönnyebbültem.
-Fuuu basszus, nagyon megijedtem.- mondta Liam, és megfogta a kezem.
Elértünk az utca végére, ahol egy taxi várt minket. Louis szállt ki a sofőr mellől, és segített begyömöszölni a bőröndöket a nem éppen nagy csomagtartóba.
-Azt hittem már sosem jöttök.- mondta.
-Mi is..- feletük egyszerre Liammel, és nevetni kezdtünk.
-Miért?- nézett értetlenül.
-Majdnem lebuktunk.- feleltem.- De most inkább induljunk, nehogy egy ordibáló nő kezdjen el szaladni utánunk, hogy hova megyek.- szálltam be a kocsiba.
Elindultunk a reptér felé.Úton a szabadság felé..
*-* kurvajó!:D
VálaszTörlés